Tottenham Hotspur-Manchester United 0-0. Az eredményt látva nem lehetünk csalódottak, a meccs előtt talán mindenki aláírta volna. Azonban mégis van egy kis hiányérzetem. Ez a meccs nyerhető volt, bőven. A Spurs nem azt a formát mutatta, amit az Inter ellen, bár ez ellen a védelemmel nem is lehet. Folytatás a tovább után...

Kezdjük az elején. A kezdőcsapatot látva elégedett voltam, azt hiszem ez a csapat volt a legjobb a bevethető játékosok közül. Talán Anderson kezdhetett volna Carrick helyett, de nem legyünk telhetetlenek, gondoltam. A középső védőpáros szétbonthatatlan, pontosabban Ferguson nem meri szétbontani.

Az első félidő jól alakult. Voltak helyzeteink, többet birtokoltuk a labdát, csak az eredmény, a gól nem jött. Rooney nem egyszer próbálkozott lövéssel, de igazán egyik sem volt veszélyes. Már igazán megtalálhatná a góllövő cipőjét.
Ezt már csak azért is mondom, mert Berbatovra nem lehet számítani. A bolgár az egész meccsen nem csinált semmit. Azért egy dolgot jól tudott, nézte a labdát. Nem mondom, jól tartja meg/jól tartotta meg a labdákat, de kapura tegnap ő abszolút nem volt veszélyes.
Az igazán aggasztó, hogy nincs egy folyamatosan jól játszó, gólérzékeny csatárunk, mint amilyen Wazza volt tavaly ősszel és télen. Ha ez így megy tovább, megvan miért nem fogunk BL-t nyerni.

Anyway, a Spurs játékosait tökéletesen semlegesítettük, a Rio-Vida tengellyel az élen. Ez a középső védőpáros (megkockáztatom) talán minden idők legjobb belső védőpárosa a United történetében. (Kisbetűvel, minden idők egyik legjobb védőpárosa.) Egy ilyen támadóhaddal rendelkező Spurst nullán tartani, le a kalappal. Bale hiába próbálta meghúzni Rafael mellett, nem sikerült neki, vagy ha igen, akkor kisegítette egy másik védőnk, great job, guys!
Azért volt egy fontos mozzanata a brazil balvédőnek. Bale-t még az első félidőben úgy lerúgta, hogy sárga lapot ért a bírónál, nálam pirosat. Ezt megúsztuk, gondoltam.

A második félidő már kevésbé alakult jól. Az elején folytatódott ugyanez a játék, csak talán egy kicsit lejjebb adtunk, de nem volt sok különbség. Aztán jött megint Rafael, nem tudta leszerelni a majomképűt. Már az első lapja is inkább narancssárga volt, de rátett még a tűzre. Egy újabb durva szabálytalanságot elkövetett, ami óriási hiba ilyen helyzetben. Nem lett volna muszáj sárgát adni erre, de benne volt Dean fejében az első lap, és a többi fault is, ezért piros. Sajnos jogos volt.
Egy kicsit volt egy Bayern-szindróma a dologban, de most egész jól kijöttünk az egészből. (Mihez képest mondjuk, hiszen nem nyertünk...)

Na mindegy, ki kellett húznunk x-szel, ami végül sikerült is. A maradék negyedórában nem tudott komolyabb helyzetet kialakítani a Spurs, bár egyet mégis, amikor Van der Vaart lövése centikkel kerülte el a jobb felsőt. Ez szimplán mák volt.
Az érdekes volt, hogy Ferguson Chichót küldte be a meccs végére Berbatov helyére, és nem egy védőt vagy szűrőt. Bízott abban, hogy kinyílik a Spurs és egy kontrából meglepjük őket, nem sokon múlt, hiszen a hosszabbításban volt egy 4 a 3 elleni szituáció, de nem tudtuk kihasználni, ez van.

Maradt a döntetlen, amelyet én a meccs előtt elfogadtam volna, de látva a Spurst, simán elverhettük volna őket egy kis szerencsével, ilyen az élet.
 
(Osztályzatok később.)
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.