Most, hogy véget ért a szezon, itt az ideje egy összefoglaló posztnak. Sok kérdést lehetne feltenni az éppen magunk mögött hagyott idényről, tulajdonképpen mi is történt idén, mi volt a változás tavalyhoz képest, ki hogyan játszott/fejlődött/javult/romlott, miért is lettünk bajnokok, és még lehetne folytatni a sort.

Először is kezdjük azzal, hogy egy remek szezont zártunk.
Premier League-diadal, Bajnokok Ligája-döntő, FA-kupa eldöntő. 
Ez az eredménysor igen imponáló, és az a vicc, hogy ez már nem az első ilyen idényünk az elmúlt években. Lassan kijelenthető, hogy ez a csapat, amelyet hétről hétre látunk egy dinasztikus csapattá érett. Az eredmények önmagukért beszélnek. Ha az elmúlt 4 (!) idényt nézzük, nyertünk 1 BL-t, kétszer döntőztünk, egyszer pedig negyeddöntőig jutottunk (ezúton még egyszer köszönjük meg Rizzolinak, hogy kiejtett bennünket), emellett nyertünk 3 PL-trófeát és 2 Ligakupát.
Ezt minden európai élklub irigyli, még a Barcelona is, még ha a szurkolói nem is ismerik be.

Idén én személy szerint nem vártam ilyen eredményeket. Igazából ez a keret a maximumot hozta ki az idei szezonból, több bennük nincs, illetve talán a BL-döntőt meg lehetett volna nyerni, de akkor tényleg elértük volna a maximumot. A szezon előtt egy PL-ezüstnek örültem volna, illetve egy BL-elődöntőt képzeltem el magunknak. Ha ezt megelőlegezték volna nyáron, aláírtam volna. 
Mivel úgy tűnt nincs normális középpályánk, aki tudna valamit alkotni, gondoltam nem sok esélyünk van az angol bajnoki győzelemre. A Chelsea-nek jobb kerete volt/van, csak éppen nekik az a bibijük, hogy nem mély a keret, ami a bajnokságban elengedhetetlen. A BL-ben még el lehet jutni a 4 közé egy szűkebb kerettel is, de a PL-t kizárt, hogy megnyerd.

Szóval tényleg nem vártam ilyen sikereket.
Aztán jött a Community Shield, a Szuperkupa. Simán megvertük a Kékeket. 3-1, ennyire rég vertük meg őket (Scolari-időszakot kivéve). Bemutatkozott új csatárunk, Javier Hernández, akiben már akkor lehetett látni potenciált, de nem gondolta volna senki, hogy 15 meccsnél többet kap. Fiatal, még szereznie kell tapasztalatot, plusz be is kell illeszkedni, ami főleg nem egyszerű egy mexikóinak az angol bajnokságban.
Góllal mutatkozott be (emlékszünk még? Fejbe lőtte magát!), és jól is játszott, amíg a pályán volt.

A Premier League-et jól kezdtük, ahhoz képest, ahogy szoktuk. 3-3-0-lal álltunk 6 forduló után szeptember végén, és ebben benne van a Craven Cottage-i nagyon buta döntetlen (Nani kihagyott tizije, plusz 85. percben kapott fejesgól), és a Goodison Park-i 3-3. Az utolsó két gólt a hosszabbításban kaptuk... Tehát ez a 3-3-0 lehetett volna 5-1-0 is, simán.

De nem panaszkodhattunk, mert a BL-ben is jól szerepeltünk, egy csalódást keltő glasgowi 0-0 után egy bravúros 1-0-s győzelem Valenciában. Bravúros, de a meccsen az idény egyik leggyengébb játékát nyújtottuk. Szerencsére ott volt Chicho...

10 fordulót követően 5-5-0 és első hely, veretlenség, de nem túl tetszetős játék, Nani vitte a csapatot ezeken a meccseken, no meg Dimitar Berbatov, aki ebben az időszakban ontotta a gólokat. Persze nem felejthetjük megemlíteni Paul Scholest se, aki augusztus legjobbja lett. 
Rooney-t nem bánthattuk, mert sérült volt még, igaz éreztük, nagyon kéne ő a csapatba. Az pedig szinte csoda volt, hogy ilyen jól álltunk a PL-ben és a BL-ben is, emellett pluszba a Ligakupára is volt még esélyünk.

Aztán november 24-én visszatért Roo egy góllal. A Rangers elleni meccsen tizenegyesből volt eredményes. Szörnyű meccs volt ez is, nem találtuk a rést a glasgow-iakon, de végül csak behúztuk. Ekkor a BL-ben 5 meccsből 4 győzelmünk és 1 ikszünk volt, 6-0-ás gólkülönbséggel. Vagyis még mindig nem kaptunk gólt a BL-ben, azonban ez is megszakadt a Valencia ellen, 1-1 lett a vége, így csoportelsők lettünk, várhattuk az ellenfelet, amelyet decemberben meg is tudtunk ki lesz, az Olympique Marseille.

Az évet 2 győzelemmel (köztük egy Arsenal elleni sikerrel) és egy döntetlennel (Boxing Day meccs a Birmingham ellen, még egy borzalmas meccs) zártuk, az élen. 10 győzelem, 8 döntetlen, 0 vereség. Ez már valami, gondolhattuk. Ilyen veretlenségi széria nem sokszor van.

Az új év, azon belül is a január hónap remekül zajlott le. A Premier League 5 fordulójából négyet nyertünk, egyszer ikszeltünk, akkor is a Spurs otthonában, 10 emberrel. Ebben a hónapban biztosítottuk be előnyünket ez élen, gyakorlatilag ekkor lehetett már sejteni ki lesz a végső győztes. Jöttek az eredmények, plusz azokat a meccseket is behúztuk, amelyeken nem játszottunk jól, lásd Blackpool 2-3.
Az FA-kupában először megkaptuk szerencsésen a 'Poolt, akiket Webb segítségével megvertünk 1-0-ra (emlékszünk Webb és Babel balhéjára?), és a Szenteket vertük gyenge játékkal idegenben 2-1-re. 

Februárban elvesztettük veretlenségünket a Wolves ellen egy buta meccs miatt, amit simán nyerni lehetett volna. De nem gond, hogy elment a veretlenség, nem egyszerű veretlenül megnyerni bármit is. Utána rövidebb ideig egy szép szakasz jött, vertük a Cityt Roo legendás ollójával, és a Marseille ellen is kihúztunk egy döntetlent. Kezdett a csapat jól, összeszokottan játszani.

A márciusi kilengés oka a bíró, és Ferguson volt. A Chelsea ellen vitathatatlanul ellenünk volt a játékvezető, az azt követő Liverpool elleni anfieldi rangadóra pedig Fergie olyan csapattal állt fel, amellyel alapból esélytelen volt a győzelem. Giggs-Scholes-Carrick középpálya? Ne vicceljünk, esetleg 5 éve verhettük volna meg az ősi riválist ezzel a középpályával.

Ezek után megállíthatatlan volt a United. Javítottuk a hibát egy FA-kupa sikerrel az Arsenal ellen (most komolyan, milyen erős volt a sorsolásunk a kupában?), majd a Boltont vertük. 

Az áprilisi 4 PL-meccsből 3 siker, 1 döntetlen a Newcastle ellen. A BL-negyeddöntőjében mindenki nehéz párharcnak látta a Chelsea ellenit. Emlékszem, milyen rossz érzés volt meglátni a sorsolást. De meglepetésre megvertük a londoniakat idegenben (!) és otthon is, 0-1, illetve 2-1. Ebbe a sorozatba belerondított a City elleni FA-kupa vereség a Wembleyben, így biztossá vált, hogy nem lesz tripla.
De meglehetett még a BL-diadal. A Schalkét nevetségesen egyszerűen vertük ki, idegenben 2-0, majd otthon 4-1 (Ando 2 gólja, wtf?!). Jöhetett a döntő a Barca ellen a Wembleyben.

De ne siessünk annyira! A Schalke meccsek közt volt egy Arsenal elleni rangadó, amivel könnyebben is megnyerhettük volna a bajnokságot, de sajnos vereség lett belőle. Így a Chelsea-t kellett megvernünk az Old Traffordon, amivel meglehetett a bajnoki cím, szinte biztosan. A 2-1-es siker után már mindenki tudta, a United lesz idén a bajnok. A blackburni iksz azt jelentette, hogy már matematikailag is a United diadalmaskodik 2011-ben.

Május 24-én elbúcsúztattuk Gary Neville-t, amely meccsen Beckhamet is alighanem utoljára láthattuk MU-szerelésben. Aki kihagyta, bánhatja, legendás meccs volt, mégha tét nélküli is. Emellett nem rég Paul Scholes is visszavonult, ami még lehengerlőbb hír mindenki számára.

És ezek után jött a BL-döntő, amelyen sajnos sima vereséget szenvedett el a Manchester United. Nem szégyen kikapni a világ legjobb csapatától, ez van. Majd jövőre.

Ettől függetlenül nagyon szép szezont zártunk, nem lehetünk elégedetlenek. Ha megerősítjük a keretet 3-4 minőségi focistával, akár megverhetjük a Barcelonát is, véleményem szerint.

Várhatjuk tehát a jövő szezont, amit természetesen legnagyobb riválisunk ellen kezdünk meg augusztus elején a Wembleyben, reszkess City! Glory Man. United!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://oldtrafford.blog.hu/api/trackback/id/tr572937763

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.