Erre vártunk. Gyönyörű, 4-0-ás győzelmet aratott a Manchester United csapata a Wigan Athletic otthonában. A cím nem véletlen, talán elindult valami, ami meghozza a várt eredményeket és játékot idegenben is. Természetesen azért nem lehetünk elégedettek most sem, csakúgy mint általában.

Kezdjük az elején! Jó volt látni végre Chicharitót a kezdőcsapatban látni, Rooneyt újra a szélen kevésbé. De ez már nem véletlen, eléggé feltűnő, mit próbál visszahozni Ferguson. A régi, jól megszokott 4-5-1-et/4-3-3-at, amivel nem is olyan rég Bajnokok Ligáját tudott nyerni a csapat. Akkor a Rooney-Ronaldo-Tevez hármas játékát élvezhettük (azóta mindhárom játékos csapata legjobbjának számít, nem hiába dupláztunk velük...), most a Rooney-Nani-Berbatov (tegnap előtt Chicho) játékát (?) élvezhettük (?). Azért van különbség...

A meccs elejét szokásosan megnyomta a csapat, aminek most éppen meg lett az eredménye egy Hernandez-góllal. Szép gól volt, nem volt egyszerű belőni, főleg ilyen bokamozdulattal. 1-0.

Ezután megint leállt a United, ahogy szokott, szerencsére nem lett baj belőle. Mert tényleg csak a szerencsén múlott, no meg Van der Saron, hogy nem kaptunk két gólt. A Wigan ötlettel telibb játékot mutatott, néha még szépen is játszott, túlzás nélkül. A 2 egy az egy elleni ziccert kivédte a holland kapus, kérdezem én, mi lesz, ha ő visszavonul?...Jó kérdés.
Meg kell dicsérni Nanit, aki nélkül még annyi helyzetünk se lett volna, mint amennyi volt, gyakorlatilag ő volt a támadójátékunk, mert Chicho csupán befejezni tud (tudom, azt nagyon jól, és ez így van jól). Scholes hol volt? Azt valaki megmondhatná....
 

A félidőig aztán nem változott semmi, maradt az 1-0, amit nem érdemeltünk meg.

A második félidő teljesen ellentétes képet mutatott. Úgy jött ki a csapat, ahogy hazai pályán szokott. Harapott, ütközött, cselezett, és mindezt egy egész szép játékkal fűszerezte meg.
A második gólig a 74. percig kellett várni, amikor újra Chicharito talált be. Szombaton megmutatta, hogy miért játszik a Man. Unitedben. Le a kalappal! 2-0.

2-0 után a Wigan kitámadott, még könnyebb volt a dolga a csapatnak, szimpla kontrajátékkal le lehetett venni a pályáról a hazaiakat. 
A harmadik gólnál valami szenzációs passzt adott Gibson a közben beállt Berbatovnak (kivételesen tényleg remek passz volt), amit Rooney-val meg is oldottak úgy, hogy az a kapuban kössön ki. Szépséghiba, hogy Rooney-nak semmit az ég világon nem kellett tennie a gólért, csak be kellett passzolnia a labdát. Na, mindegy majd csak visszatér a kiváló formája egyszer neki is. 3-0.

Ezzel még nem volt vége a gólok sorának, hiszen a csereként beállt Fabio is betalált a kapuba, akit 10 percig láthattunk középpályásként játszani, nem is rosszul. 4-0.

Két ellentétes félidő után sima vendégsiker, aminek végre tényleg önfeledten örülhetünk, mert rég volt ilyen sima idegenbeli győzelem. Reméljük folytatódik ez a sorozat, mondjuk holnap a Chelsea ellen...

(Végül egy remek oldal, amit érdemes végignézni, mert baromi vicces: http://therepublikofmancunia.com/picture-best-of-the-35-years-jokes/)
  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.