Nem is tudom, hol kezdjem. Igazából nem lehetünk elégedetlenek az eredményt illetően. Most csak azért szomorkodhatnánk, mert nagyon szép sorozat van a hátunk mögött, de mondjuk például tavaly novemberben valószínűleg jó lett volna egy iksz a Britanniában. Nem azt mondom, hogy elégedettek lettünk volna, de nem lettünk volna ennyire csalódottak. Egy Tottenham elleni 3-0, egy Arsenal elleni 8-2, és egy Chelsea elleni 3-1 után győzelmet vártunk a Stoke ellen. De mind tudjuk, nem lehet minden meccsen gálázni a Premier League-ben. Most így jött ki.

Az első félidő nem volt rossz, bőven jobbak voltunk a piros-fehérek ellen. Hernándezt persze sikerült felvágni egy olyan helyzetben, ahol tizenegyest kellett volna adni, de ezt már egyre inkább megszokjuk. Hihetetlen védelmük van, mindegyik 190 fölötti, és lazán lerúgják/lerántják az ellenfelet, anélkül, hogy a bíró sípolna. Még azt is megemlíthetnénk mennyire értelmesen játszanak, csupa intelligencia a csapat, csupán úgy nyolcszor vágták ki a labdát arra, amerre láttak.

Nani gólja pont jókor jött, a félidő közepén-végén, egy bravúros kényszerítő után. 5 embert vert át egyszerre Nani és Jones (?). Egyébként az egész meccsen a kényszerítők voltak a legveszélyesebbek a játékunkban, mindkét félidőben, de leginkább a másodikban voltak remek megoldások ilyen téren.

1-0-lal mentünk pihenőre, aztán jött a hidegzuhany. Az 52. percben szögletből érkezett egy beívelés, amit Crouch váltott gólra. Rohadt érdekes gól volt amúgy. Benne volt minden, ami jellemző volt a meccsre. Az, hogy a drága Peter Crouch barátunk megint lefejelte Phil Jonest, sőt pontosítva, megint lefejelte szabálytalanul Jonest, és az, hogy De Gea megint rosszul jött ki a kapujából, vagyis pontosabban nem jó megoldást választott, nem jött ki az ötösre sem. Állítólag a beadásokat gyakorolták egész héten a kapusedzővel, hát nem igazán láttuk az eredményét.

De ne csak rosszat mondjak róla, voltak megint óriási védései nem egyszer, szóval dicsérhetjük is. Csak hát visszatérve a rosszra (csak nem bírtam ki, hogy ne dicsérőszóval fejezzem be), a bravúrjai mindig megvoltak, csak a könnyebb lövéseknél (jelen esetben a beadásoknál) vannak gondjai, néha nem is kicsik. Ezen muszáj lesz javítani.

Szóval 1-1 lett a félidő elején, és utána csak rosszabb lett.
Ebben a félidőben jóval gyengébbek lettünk, mintha a tavalyi idegenbeli Unitedet láttam volna, ami eléggé aggasztó. Ahhoz képest, hogy mennyire jól nyomtuk az előző fordulókban, elég nagy lett a visszaesés. A Stoke irányított (!), próbálkozott, és ha van egy kis szerencséjük, no meg ha nem lenne ilyen remek a védelem és a kapus, nyerhettek is volna.
A 80. perctől persze jöttek a cserék, az 192 magas Wilkinson helyett a 195 magas Huth jött, persze semmi céllal. Ez lenne a 7. számú angol csapat?

Hernández sérülésében volt egy kis öröm az ürömben, mert láthattuk végre bevetésen Michael Owent, és a bevetésen itt azt értem, hogy nem a Kiscserkészek Kupájában bohóckodik, hanem a legnagyobbak közt játszik. Aztán megint egy kis üröm, mert láthattuk, miért nem teszi be sohasem Fergie. Mert szart se ér a Premier League-ben. Esetleg elfocizhatna egy QPR-szintű csapatban, de sehol máshol.
Berbatov szintén ugyanez, helyzete nem volt, ami az aktuális gólkirályra nézve, hát, mondjuk úgy, nem fényes.
Jelenleg a 4. és 5. számú csatárról beszélünk, nem véletlenül.

Aztán beállt Welbeck is, de ő még lábadozik sérüléséből, plusz fiatal is, tőle nem vártunk sokat, neki szüksége van egy nála tapasztaltabb, jó formában lévő kisegítőre. Ilyen például Wayne Rooney, akivel láttuk mit művelt.

Csak hát sok a sérült, sorolhatnánk, Welbeck, Cleverley, Rooney, Vidic...
Ha csak ezt a névsort nézzük, benne van a két legjobb játékosunk, így az iksz Anglia középcsapatainak talán legjobb hírű stadionjában nem rossz eredmény. Szóval azért ne csak bántsuk csapatunkat.

Egy dologra jó volt ez a meccs, legalább láttuk, milyen is egy United Wayne Rooney nélkül, ami tanulságos mindenképpen. Fergusonnak gondolom ez volt a célja, vagyis, hogyan is bírja a csapat egy forró hangulatú együttes stadionjában a legjobbja nélkül. Ebből a szempontból semmiképp sem buktunk meg, mert nem kaptunk ki. De ha belegondolunk, hogy lehetünk mi még akár a San Siróban, a San Paolóban vagy A Nou Campban is, azért van még min javítani. Amire szerencsére még rengeteg idő van.

Azért a végére bírózzunk is egy kicsit, mert nevetséges volt, amit Walton művelt. Ha csak ránézünk, láthatjuk hol kellene neki fújni a sípot. Két tizenegyest nem adott meg és számtalan szabálytalanságot nem fújt be. Neki is köszönhető, hogy most döntetlenről beszélünk és nem győzelemről.

Összefoglalva, nincs itt különösebb gond, persze vannak kisebb javítanivalók, például a Rooney nélküli játék, ezen csiszolni kell, de ha ránézünk a tabellára, még mindig mi csücsülünk a tetején. A Shitty meg.. hát Shitty, úgyis elbasszák. Jó estét!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.