Hát ez nem ment egy könnyen. Csak nagy nehezen tudta legyűrni a csapat a harmadosztályú Southamptont. Egyfelől jó hír, hogy továbbjutottunk, de egyfelől rossz, hogy a B csapat (szó szerint az, egy kezdőjátékos sem kezdett a meccsen) Giggs vagy Nani nélkül nem tudja legyőzni az ellenfelét. Katt a továbbra...

Akár úgy is írhattam volna, hogy részben elégedettek vagyunk, részben nem.
Elégedettek vagyunk a továbbjutással, amely bár nagy nehezen érkezett, de a lényeg, hogy megvan.
Az első félidő alapján úgy éreztem magam, mint, aki a másodosztály utolsó helyén tanyázó, a kiesésre, és a harmadosztályra készülő gárdának drukkol, amelyet csupán 4 hely választja el a képzeletbeli táblázaton, a League One-ban szereplő Szentektől. Szép, hosszú mondat, de sajnos igaz. Közel sem tűnt fel az, hogy a két csapatot 47 hely választja el egymástól, és ez nem a hazaiak dicsérete.

Kezdjük az elején! Gibsont és Obertant öröm volt nézni a kezdőben, már akkor sejteni lehetett, hogy ez a meccs a tökéletes bombalövésekről, a szélen vezetett káprázatos támadásokról fog szólni, legalábbis a mi (és főleg a fennt említett két játékos részéről) részünkről.
Emellett Evans jelenléte sem adott stabilitást, már ami a védelemt illeti...

Az első félidőben a tökéletes semmit mutattuk. Michael Owen lövésén kívűl veszélytelen akciók jellemezték a csapat játékát. Akinek ki kellett volan lépnie, Andersonra és Scholesra gondolok elsősorban, az nem tette. Ez hiányzott a játékból, a vezéregyéniség irányítása.
Aztán jött "szerencsére" (bár lehet, hogy szükségtelen az idézőjel...) a 45. perc, és a gól Chaplow részéről, aki szédületesen nagy gólt szerzett, le a kalappal.

A félidőben érkezett a vérfrissítés, bár nem nagy erősítés(...), Brown jött be Fabio helyére. Így aztán O'Shea, akit eleve szeretünk a védelem bal szélén látni, most átment a jobb oldalra, és ott folytata a szurkolók ijesztgetését, sikeresen.

A félidőt követően nem változott a játék, bár kicsi javulást talán lehetett tapasztalni, de ez csak időleges volt.
Látta ezt Ferguson is, behozta Giggset, és Nanit, a két kezdőt a két szélre. A két zseni ezt követően azt csinált a védőkkel szinte, amit akart. (Mondjuk, még szép, League One-csapatot illik is.) Megváltozott a meccs képe, innen már egyenes út vezetett a gólig. Az elsőt Owen szerezte, akit 10 perccel később Chicharito követte, így lett 1-2.

Behúztuk a meccset, ami várható és kötelező volt, de voltak tanulságok, amiből okulni kell. A következő ellenfél az ötödosztályú Crawley lesz, aki az Old Traffordra látogat. Ez a találkozó is bizonyítja az idei FA-kupa sorsolásunk nehézségét.
Eddig ez szép szereplés volt, kedves Crawley, de itt sajnos búcsút kell inteni.
(Több, mint 15 éve nem jutott be az 5. körbe ötödosztályú csapat, ami tényleg szép teljesítmény.) 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.